Vackor

Csuda aranyosak a kicsik! (És milyen keveset mesélek róluk mostanában!) Tegnap meggyújtottuk a koszorún az első gyertyát, és mivel a teremben mi voltunk a heti első csoport, az új gyertyák jutottak nekünk. Viasszal volt bevonva a kanóc is, nehezen akart lángra kapni. Először meggyulladni nem akart, aztán pár lobbanás után elaludt magától, a gyerekek élénk érdeklődéssel figyelték a próbálkozásomat: miért nem ég? miért nem ég? Mondom, hogy mert még nincs beégetve a kanóca.

Az értetlen tekinteteket látva magyarázom nekik közben, hogy a gyertyabél, ami ég, az a gyertya kanóca. Erre Mimikém, a másodikosok boldog felismerésével, csengő hangon felkiált: Igen, és nem szabad megenni se, mert az a legmérgesebb, a gyilkos kanóca!

:)))))))))

A bent lévő néhány szülő és én kifeküdtünk és a könnyünk csorgott. Azért aztán helyretettem a dolgot, mert láttam, hogy a többiek riadtan kezdik méregetni azt a szegény, ártatlan, gyilkos kanócát....