Ezüst halmot hintett szerte szépen.
A glória már fényes messze zengett.
Elaludtak. Szendergett a Gyermek.
Mária édesen, a bölcsőre hajolva,
József, az ács, s fejénél a szalma.
Aludt a csacsi és a hű ökör.
Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl.
Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej,
A fák, a bokrok, mind. És száz virágkehely.
Aludt a jószág. A tágas gádorok.
A mindig virrasztó csordapásztorok.
Egy kis bari, tán álmán, bégetett.
Sóhaja gyapjak tavába veszett.
Aludt a ház. A csend. A kispatak.
Háztető a nád. S a ház előtti pad.
Aludt a szerszám, a szíj, ostoron a nyél.
Gyalogúton, állva, elaludt a szél.
Gyöngyháztollú szárnnyal mind, a madarak.
Aludt az éj is, egy nagy fa alatt...
A glória már csak szinte zümmögött,
Mint a hold zenéje alvó fű között.
A Hűség virraszt csak
Léptét hallani,
Hogy ébren legyen itt
Mindig valaki...
(Puszta Sándor: Betlehemi éj)
5 megjegyzés:
Mintha más bejegyzés állt volna itt még reggel...
Vagy csak álmodtam?
Nem :)
Pont arra gondoltam, vajon lesz-e valaki, aki épp abban a 10-12 percben nyitja meg? És lám!
Csak aztán a mackólélek fölülírta az embert. Vagy fordítva?
Dehát láttam én már beírt paradicsomot is elgurulni. Úgy látszik, ehhez jó érzékünk van ;)
A többiek oldalát meg kifúrhatja a kíváncsiság :)
Hát, szépen fogunk mi kinézni lyukas oldallal! Mi, többiek. Ráadásul ilyen hidegben! Bejön a hideg a lyukon. :((
Körbe kell tekerni kendővel! :)
Jó meleg, télivel.
Megjegyzés küldése