Vackor

Ha én eccer vállalkozó leszek (mindenre van esély, bár erre a legkevesebb), a boltomat Kis Gömböcnek fogják hívni, ez már biztos.

A következő történet csak illusztráció, hova juthat valaki csütörtök délutánra, ha ráadásul egész nap szerbiai anyagokkal foglalkozott, ahol euró - dínár -forint hármas átváltással kell folyton számolni.
A helyszín valóságos, a szereplő is.

A buszról leszállva, a kitartó esőben, még bemásztam a boltba kenyérért, miegymásért. Éppen kirontani akarok onnan, amiben az akadályozott erősen, hogy az ajtó befelé nyílt. Amint jövök ki rajta, azon morfondíroztam, vajon miért nyílik befelé egy bolt ajtaja, ha menekülni kéne, nem tudnának kiszaladni a vevők. Aztán hirtelen beugrott a válasz: Hát, persze! Egy boltba sokkal többen mennek be, mint onnan ki, logikus, hogy befele nyíljon.

Nagyon elégedett voltam magammal.
Körülbelül másfél percig. Aztán a járókelők nem értették, hogy miért állok hangosan röhögve a járdaszélen.

Csak Meta nehogy olvassa még, az neki most árt :)