Semmi. Csönd, várakozás, apró fájdalmak, amikről csak az élet tehet, korán sötétedő délutánok. Méltatlan, megalázó bánásmód velünk és az egész üggyel, vagy "csak" felelőtlen, döntésképtelen. Újra álláskeresés, hirdetések, életrajz, motivációs levél, állásinterjú, akaratomon kívül már benne is vagyok, muszáj. Legalább a csapat jó most is, egymás ellen nem játszunk, ugyanarra a helyre nem pályázunk, fölosztjuk szépen a lehetőségeket és tényleg drukkolunk egymásnak.
Közben a világban valaki butaságokat beszél: 2008 a megtorlás éve lesz. Ki? Kinek? Mit? Ki hatalmazta föl, kinek a nevében? Nyolcvanéves emberek fogják egymáson megtorolni a félbetört életeket? Vagy már olyanok, akiknek semmi közük hozzá? Mitől ez a hirtelen feléledt bosszúvágy, mit old az meg?
Nem fogadom el az emlékezzünk együtt mindent összemosó békéjét, de elégtételt se akarok venni senkin. Csak felemelt fejjel akarok maradni. A bosszú vagy a félelem is meghajlítaná.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Ez mostmár nagyon komolyan hangzik. Szóval eldöntődött és megszűnik a cég? Ugyhogy megint drukk ezerrel!!!
Látom, felvetted a meleg pulóvert. Én is!
Én szokás szerint srukkolok. Hajrá!
Igen, már akartam mondani, hogy a srukkolásra feltétlenül számítok ;)
Másoktól a drukkolásra is :)
Én drukkolok Neked, de nagyon! Sajnálom, hogy ilyen hamar vége lett, pedig mennyi munka, szív van benne! Igen, erre mondjuk: "Ugorgyunk" :(
A bejegyzés 2. részével pedig, nagyon egyetértek.
Szegény fázós Vackor! Ideje téli álomra hajtani a fejünket, s mire felébrednénk, tavasz lenne (béke és rend)...
Az új rend?
Megjegyzés küldése