Vackor

A tegnap a csöndes örömök napja volt, azokat szeretem, mert mélyebbek és tartósabbak, mint a csakúgyok. Csak két gond van velük, egyrészt, hogy sok vesződség előzi meg őket, másrészt, hogy a nem mesélhető kategóriába tartoznak, hiszen emberek vannak mögöttük.

Ma viszont hangos öröm volt, ahogy előkerültek a kicsik :)) Megvannak mind, sőt még két új is jött. Nagy sikere volt a szőlőfürtnek, mindenki berajzolta a maga szőlőszem-arcát. Beszélgettünk nyári emlékekről, mutattam vizet, hegyet, várost, ki-ki mesélhette, milyen élménye volt. Mondták is, hogy uszodában voltak, a Balatonnál (közös erővel sikerült kimondani a Vonyarcvashegyet :), élményfürdőben, egyikük a horvát tengerparton. Aztán az új kisfiú is megszólalt: ő is a tengernél nyaralt, Hawaiban. Nyeltem egyet.

Jó óra volt, aranyosak voltak és rendesek, örültem nekik. Szerintem még jön egy-két új, lassan már nem fogunk elférni az asztal körül.

A negyedikesek ketten voltak. Innen indulunk.

Tudom, hogy rengeteg adósságom van: a tegnapot is el kéne még mesélni, a német út végével is hátra vagyok még, legalább a képeket, majd szépen sorjábanmindent a hosszú téli estéken.....