Na, most aztán mindenből. Az egész nap. És a legnehezebben azt tudom megállni, ha a méltánytalanságot akarom szó nélkül tűrni. Meg főleg azt - bár tipikus emberi tulajdonság - hogy mindig mindenhol van olyan csahos kutya, aki rögtön az erősebb mellé szegődik, és az ő árnyékából ugat, rúg még egyet ő is azon, aki éppen terítéken van, mert most szabad. Persze, volt általános osztás is, csak hogy ne legyen béke.
Az egyetlen jó az volt, hogy amikor elmenés előtt, délután, csak úgy flegmán megjegyeztem, hogy mondhatnám, ma nem volt jó napunk, hát a vizet kiköpték a többiek. Szóval, az emberi légkört sikerült visszahozni, csak belül remegtem.
Most meg még rámolnom kell, holnap jönnek hozzám. Majd' egy hónapig rend volt (pont nem jött senki), de a városmissziós hét most betett. Nem értem, hogy nálam miért akkor lesz rumli, amikor itthon se vagyok? :o
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése