Na, az ilyen helyzetekre szokta volt mondani kedvenc káplánom, hogy nyugi, innen már nincs lejjebb. Részletek majd otthonról.
Benti rumli, természetesen. Csak az írhatók: én nyertem meg a szabadságra ment titkárnő helyettesítését a kézbesítéssel együtt, nagy élmény ebben a melegben a postával járni a várost. Ami meg teljesen letört, a túlórákat mégse lehet mind kivenni (jogos, mert vannak a szabadságok is, én, persze, most büntiben a júniusi egy hét miatt, de úgy nem lenne bent senki) inkább kifizetik. Csak ez engem egyáltalán nem vigasztal, pénzben ez nem jelent annyit, mint szabadidőben jelentett volna. És őrület folyamatosan. Pedig tényleg azt hittük, mától béke, derű, nyugalom. Nem is tudom, itt létezik-e olyan.
Délután egyéb tekeregnivalóim miatt a 18-as villamossal akartam hazajönni. Vártam, vártam, vártam..., aztán most este az internetről tudtam meg, hogy fél négytől már nem is jártak, mert megolvadt a sín, az aszfalt, a vezető és az utasok.
A meleget egyébként egyre jobban bírom, bajom csak a többivel van. Este páran - csupa felnőtt - kiültünk a térre a kilenc szarvashoz a lépcsőkre, szemben a szökőkút, az egész napon át napmelegítette lépcsőkön jólesett üldögélni, ez volt a nap legjobb félórája.
És féléves mérleg van :(
Benti rumli, természetesen. Csak az írhatók: én nyertem meg a szabadságra ment titkárnő helyettesítését a kézbesítéssel együtt, nagy élmény ebben a melegben a postával járni a várost. Ami meg teljesen letört, a túlórákat mégse lehet mind kivenni (jogos, mert vannak a szabadságok is, én, persze, most büntiben a júniusi egy hét miatt, de úgy nem lenne bent senki) inkább kifizetik. Csak ez engem egyáltalán nem vigasztal, pénzben ez nem jelent annyit, mint szabadidőben jelentett volna. És őrület folyamatosan. Pedig tényleg azt hittük, mától béke, derű, nyugalom. Nem is tudom, itt létezik-e olyan.
Délután egyéb tekeregnivalóim miatt a 18-as villamossal akartam hazajönni. Vártam, vártam, vártam..., aztán most este az internetről tudtam meg, hogy fél négytől már nem is jártak, mert megolvadt a sín, az aszfalt, a vezető és az utasok.
A meleget egyébként egyre jobban bírom, bajom csak a többivel van. Este páran - csupa felnőtt - kiültünk a térre a kilenc szarvashoz a lépcsőkre, szemben a szökőkút, az egész napon át napmelegítette lépcsőkön jólesett üldögélni, ez volt a nap legjobb félórája.
És féléves mérleg van :(
5 megjegyzés:
És aztán kiderül, hogy (ha nem is mindig), hogy igenis van lejjebb.
Bocs, - 1 hogy.
Na, pedig mától kezdődhetett volna a nyugi, nem? Akkor most mi lesz?
Igen, én is attól tartok.
Ez az én bajom is, hogy nem látszik az alagút vége.
Kaptál vigasztalásul egy szép nagy szelet dinnyét! :)
Megjegyzés küldése