Vackor

Most mindenki rám fog zúdulni, ha azt merészelem mondani, csak úgy súgva, hogy nekem nincs különösebb bajom ezzel a meleggel. Nyilván szerencsés alkati adottság, hogy meleg- és szárazságtűrő fajta vagyok, én inkább fázni tudok rettenetesen, nevetnek is mindig rajtam.
A lakás is elviselhető, relatíve hűvös, meg is gondolom még azt a költözködést, ha egyszer mégis összejönne, dehát éppen emiatt sötét is az istenadta, azt meg nem szeretem.
Bent, ott más, ott már lehet szenvedni, nagy sarokszoba, körbesüti a nap rendesen, de az is kibírható, csak ott meg olykor a zaj miatt nem lehet nyitva tartani az ablakot. A közlekedés, na, az tényleg rémálom, így kánikulában. És rajtam még ott van az a lompos, loncsos és bozontos mackóbunda is! :D
(Bár most éppen levágattam nyáriasra.)

Többen érdeklődtek már így-úgy-amúgy, hogy mi ez az elhallgatott utazás. Nincs az elhallgatva, csak még nem esett róla szó. Plébániai zarándoklat Szent Erzsébet nyomában, a tél közepe óta szervezzük. Szerették volna, ha én leszek az idegenvezető, de nem vállaltam, így az egész nem lett volna nyaralás nekem, nagyon sokat kellett volna készülni rá, meg a németem se áll ott, ahol valaha, boldogult ösztöndíjas koromban, most csak nyájas utasként megyek.

Csak az útvonalat írom le a napok beosztása nélkül: Bp - Passau - Regensburg - Eisenach - Wartburg - Fulda - Marburg - Köln - Aachen - Augsburg - Altötting - Bp
Mindez hat nap alatt, elég zsúfolt, a jó benne, hogy Eisenach - Wartburg - Fulda - Marburg egy kupacban vannak, ezek Szent Erzsébet életének helyszínei, ez két kényelmesebb nap lesz. Köln és Aachen is szinte egybeépült, a többi távolság húzósabb lesz. Csak Eisenachban, Wartburgban és Augsburgban jártam közülük, a többi város nekem is újdonság lesz. Persze, fényképezek és majd mesélek.
Addig még azért brummogok.
...............................................................................

Egy óra leforgása alatt most délután két hírt is kaptam. Réka betegsége kiújult. Az egyik gyerekünket, 13 éves fiú, biciklizés közben ütötte el egy, a zöld lámpába nyolcvannal belerohanó őrült; koponyaalapi törés, kettős lábtörés, de az életveszélyen talán túl van. Az egyik elsőáldozó kislányom bátyja. Pedig csupa öröm Te Deumot terveztünk holnapra, de inkább őértük szól majd a mise.