Vackor

Ma hajnalban négykor olyan rumlit csaptak a madarak, hogy a nyitott ablaknál felébredtem rá, csak úgy zengett a hegy! Jellemző módon még félálomban is rögtön egy vers jutott eszembe:

Szabó Lőrinc: Hajnali rigók

Hajnali négykor bekiabáltak,
ahogy a torkukon kifért,
bár az ablak alatt a fáknak
zord kucsmáiba alig ért,
még nem is ért új fénye a napnak
s mint a bolondok, úgy kacagtak,
kurjongattak az ablak alatt
vad vigadozásban a kerti rigók.

Hajnali négykor szárnyas
égi korhelyek dala vert ma fel.
Micsoda hangok csetepatéi!
Füttyök, sípok, ezer meg ezer!
Bosszantott ez a csibészlárma,
de a szívem nemsokára együtt dalolt,
egy nótára vert veletek,
buta sárgarigók.

S mintha én volnék a hajnal,
mintha én volnék a kert,
úgy megteltem e friss zsivajjal,
úgy telezengett az irigyelt
állati jókedv bölcsessége,
hogy valami könnyű égbe,
földöntúli békességbe vittek,
emeltek a földi rigók.

Hajnali négytől harsogott
a korhelynóta az ablak alatt;
úgy zengett az a dal,
hogy azóta nélküle is csupa fütty a nap;
csupa fütty, pedig elhallgattak
s reggelre emlék maradt csak,
hogy milyen éktelenül mulattak
a hajnali kertben a sárgarigók.

:))
Igazság szerint hajnalban csak a címe ugrott be, most láttam csak, mennyire nekem írta. Versmániám már közismert, tegnap, a plébániai hitoktatói évzárón ajándékkönyveket kaptunk a plébánosunktól, én, persze, verseskötetet. Bikfic örülne neki biztos (majd gyorsan kiolvasom és meglepem vele :), az a címe: Jaj be szép az a Pest! Néhány kedvencem is van benne: Tóth Árpád: Aquincumi korcsmában; Radnóti: Istenhegyi kert; a többivel meg ismerkedhetek, de pssszt, különben nem lesz lepetés ;)

Amúgy semmi, a gép halódik, megbeszéltük az újratelepítést, de már csak, ha hazajövök. Ja, szólok, hogy 22-én elutazom egészen 28-ig.

Most meg még gyorsan fölvonom a horgonyt.