Ha írnék, akkor írhatnék örömökről, de túl személyesekről, munkáról, ami nem ismeri az ünnepi készületet; gondolatokról, amik a kolleganő velünk korú, hirtelen meghalt férjének mai temetése kapcsán merültek fel, - mennyi mindenről kéne beszélni, tanúságot tenni! -, a fogorvoslásról, (holnap megyek) mert ez a fog most már meg lesz mentve, ha belepusztulok is, és, hogy megtudtam idejében, hogy nincs középső szemfog, metsző az, bizony; Zsófiról, aki szemrehányóan néz, mert megint mióta nem tornázunk; arról, hogy mennyit kavartunk a húsvéti jóságkalácsokkal, hogy végül a tervezett 100-ból 250 lett és még a liszt is megmaradt :) ; az újra meg újra megtartani próbált csöndről, mert mégiscsak nagyhét van; és, hogy minden ziláltságunk, gyöngeségünk ellenére el fog jönni a feltámadás ünnepe. Nem tudjuk, hogyan jutunk el odáig, de biztosan lesz, és szép lesz, és jó lesz túllenni rajta és örülni neki, és akkor már ez a zűrös hét is csak belesimul az örömbe.
Ha írnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése