Vackor

Elfáradtam ma. A munka sok, de az nem baj, csak rámegy az egész nap, az meg nem szép tőle, mert annyi számítógépes dolgom lenne. A plébánián is zajlik az élet. Nem is mondtam még, hogy idén milyen különleges elsőáldozásunk lesz. Nem is mondom. Kisbalázs egészen megváltozott, mióta testületileg megápoltuk a betegségében, sokkal kedvesebb, közvetlenebb, nyugodtabb. Lám, mit tesz néha egy influenza!

Unom már a telet. Már egészen kezdtem magamat beleélni egy szívem vágya-utazásba, egy feldunai hajóútba, de most értesítettek, hogy mégse indul, mert csak 13-an jelentkeztünk rá. Munkahelyi szervezés lett volna, és legalább 30 ember kellett volna hozzá, mert oda-vissza buszos lett volna, meg kicsit közben is. Pedig végigjártuk volna az egykori vízállás jelentést: az Inn Schardingnél, a Duna Engelhartszellnél, Regensburg-Schwabelweissnél, .... - hajóvonták találkozása tilos. De válság van és begyűrűzött, és csak a mackó menne ilyen útra egyedül, akik meg ketten mennek, az már rögtön nagyon sok pénz. Egyelőre semmi terv a nyárra, de hol van az még?