Vackor

Olyan jó volt a ma reggel! Úgy szeretem az ilyen fényes, tiszta, pirkadósat (aki olyan marha, hogy ekkor kel :), a már nyugalom és még feladat állapot ritka pillanatait! Mert azért izgultam mind a kettőért, napok óta bennem is ott volt a feszültség, hogy csak sikerüljön nekik! És csak így lehetett nyugalmas és örömteli, hogy a váltás keserves buktatóin át, mind a kettő vette az akadályt, mert félig nem tudtam volna örülni.

Aztán, amikor 6-kor bekapcsoltam a gépet (még nem tanultam ki az új villamosmenetrendet) és ránézek a Vackor-időjárásjelentésre, aszongya, hogy 3 fok!!! Na, neee, el se indulok! (A harmadik kölöknek meg mondtam, hogy aludjon, aztán jön, amikor jön, elkezdem én a reggelt, mert mi is benne voltunk a Nyitott templomok éjszakájában, (ez most csak királyi többes) voltak is szépen, még "idegenek" is, érdemes volt.) De a valóság 10 fok volt, úgy látszik, egy medve még virtuálisan is mindent hidegebbnek érez ;)

Jó volt érezni még a tegnapi gyaloglás izomlázát is, és várni kíváncsian a rajzversenyt: kik, hányan, milyen, hogyan? (Na, azért a várninál kicsit több dolgom volt vele még ma is.) Minden, várakozáson felül bejött! A létszám, a hangulat, az időjárás, az alkotások, a segítők közreműködése, a zsüri, az eredményhirdetés, minden! Úgy megalapozta a missziós lendületet, hogy talán egész héten se fogy ki a szusz belőlünk :)

Kell néha magunknak is az ilyen élmény, a teljes szívvel nekirugaszkodás, hogy egy kis élet költözzön belénk és majd utána is könnyebb legyen tovább húzni az igát.

Akkor most kivetem a horgonyt is. Vagy fölszedem?