Vackor

Nehéz nap volt ma bent, sok tanulsággal, túl sokkal. Az egyik, hogy nem szabad langyosnak lenni. Elvettük valakinek az örömét, jószándékát, és ez nem történt volna meg, ha én - mint múltkor, egy másik közegben - meg merek szólalni, merem képviselni a józan észt és az emberséget. De valami rosszul értelmezett békességvágyból, hogy ne legyen fezsültség, ha ellentmondok, hallgattam, meg most nem is volt kedvem vitatkozni, győzködni a másikat, ráhagytam. Kár volt, bánt a dolog, mert éreztem, hogy rosszul fog elsülni, és mert megakadályozhattam volna, ha határozottabb vagyok. Vannak helyrehozhatatlan dolgok, minden emberi kapcsolat sérülése az.
Jó, valamennyit sikerült finomítani aztán, mégis magamra haragszom.

A másik munka-ügy, túlléptem a hatáskörömet. Ez Vackor-hiba, tudom, elő szokott fordulni velem minden területen előbb-utóbb.

Meg minden.