Vackor

Most egyszerre kezd elsimulni minden. A határidős, nagy munkát leadtam, el is fogadták, csak egy témát kell még részletesebben kidolgoznom, de az nem lesz gond. Az angol tanfolyam zárótesztjét jó eredménnyel megírtam, a hittan a jövő héten kezdődik, idén csak heti egy órával, tiszta rekreációs év! A rend elfogadható, én szintén. Csak egyszer két napot aludni kéne.

Más. Milyen sok idő kellett, hogy megtaláljam és vállalni tudjam önmagamat! Emlékszem, az első érettségi találkozóra vettem egy pár cipőt, hogy elegáns legyek. Magasabb sarkút, mint amilyenben járni szoktam, egész nap szenvedtem benne. A következőkön is valamilyen módon mindig megpróbáltam megfelelni. Holnap osztálytalálkozónk lesz, csak olyan köztes. Megyek úgy, amilyen vagyok, miért kéne másképp?

Még más.
egy beszólás,
a busz félreáll
ezt olvastam reggel a busz vezetőülésének a hátoldalán, a tacepao alatt, amin a képecskék vannak, hogy ne fagyizzunk, ne  vigyünk benzint és ne nyúljunk a más táskájába. Végülis igaza van a sofőrnek, hosszú vonal ez, elege lehet. Így fair, tudjuk mihez tartani magunkat. Hallgatott is mindenki szépen.
Pedig az őslakos hegyi nép jámbor fajta, a múltkor is kollektíven navigáltuk le a járatot, amikor a sofőr a végállomásról indulva segítséget kért, mert életében először járt erre és fölszedték a síneket :)
Ő célba ért, azaz a városba, mi jó kiscserkész módjára segítettünk, mindenki boldog volt és ment az útjára.  De, úgy látszik, sokminden történik egy ilyen autóbuszon.