Mindig május elején szokott lenni nálunk a lomtalanítás, de idén elmaradt. A helyi újságból, olvasói kérdésre válaszolva tudtam meg, hogy az EU-elnökség miatt hagyták el fővárosszerte. El kell ismerjem, igazuk volt. Most aztán gyorsan pótolják a hiányt.
Rövid időn belül két lomtalanítást is volt szerencsém átélni: az egyiket munkahelyileg a nyóckerben, a másikat pedig a héten, itthon, az úri, budai negyedben. Minden ellenkező elképzeléssel szemben kijelentem, hogy a nyóckeres akció kisúttörők szelíd fémgyűjtése volt ahhoz képest, ami nálunk folyik.
Teljesen titokban - ahogy már pár éve szokás – péntekre volt meghirdetve a nagy esemény. Ennek tudatában igen meglepett, amikor kedden késő délután, munkából hazatérve abba csöppentem bele, hogy éppen a mi utcánk sarkán osztják fel a klánok egymás között a területet. Egy nagydarab fickó magyarázott – a Karcsiéké az x. utca, a Józsiéké az y meg a w, a Pistáéké.. (elgondoltam, hogy fog ez tíz év múlva hangzani: a Kevin, a Renátó meg a Rómeó) és a nevezettek egész családjukkal elvonultak a támaszpontokra. Innentől kezdetét vette a táborozás fotelekben, matracokon, asztal, szék, nyári konyha. Kezdtünk úgy kinézni, mintha egy földrengés után mindenki az utcára menekült volna. Lom még sehol.
Az eső kicsit bezavart nekik, de azért kitartottak három napon át, és egyre többen lettek. Már le-le szólogatták az embereket, van-e valami eladó? És az egyszál boltosnő rémületére csapatostul tértek be a kisboltba.
A rosszul nevelt lakosság már csütörtökön elkezdte kihurcolni a holmit, úgyhogy a nyáresti csöndet a fémbontók ütemes kopácsolása törte meg. Minden szomszédot, félős öreg nénit már kedd óta azzal biztattam, hogy nyugi, szombaton már mintha itt se lettek volna. Pedig nekik volt igazuk, én még nem sejtettem, mi vár ránk!
Pénteken reggel már volt, ahol a járdán egyáltalán nem lehetett közlekedni a széttúrt, szétdobált lomok miatt. Mi lesz itt, amikorra hazajövök és még én is leviszem a tönkrement szobamérleget? De hátra volt még az igazi meglepetés, amitől a földbe gyökereztem: ugyancsak a mi sarkunkon (forgalmas, tágas, népszerű hely) egy asztal mögött ült az egyik ember, előtte az asztalon könyvek, kimenekített csecsebecsék, kacatok. És árulta. Pénzért! Na, ehhez kell pofa!
(Hol vannak már a kezdeti időszak meghitt, össznépi guberálásai, amikor karonfogva sétáltunk, nézelődtünk, köszöntünk az ismerősöknek, és a karácsonyfa még ma is azon a lefestett kishokedlin szokott állni, amit édesapám kifejezetten erre a célra zsákmányolt és hozott haza büszkén!)
Nem baj, már csak egyet alszunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
A mi kerületünkben ugyanígy megy ez. Minden évben idegbajos leszek tőle. Egyébként épp az előbb láttam a TV-ben a riportot arról, hogy milyen rumli van Nálatok. Gondoltam is Rád. Régebben nálunk is szombaton vitték el az egész kerületből, de pár éve két részre osztották a kerületet: a belső részből szombaton viszik el, a külsőből (így tőlünk is) csak vasárnap. Szörnyű. Valószínűleg hamarosan nálunk is lesz lomtalanítás. Tavasszal szokott lenni, de azt mondták, idén ősszel lesz.
Egyébként a lomtalanítás mint alapötlet nagyon jó, csak ne zajlana ilyen kulturálatlanul!
Budán, a Nárcisz utcában sétáltunk néhány napja elaludni nem kívánó Lilivel, s én is láttam az előjátékot. Az ott rostokolók már kiválogatták az idő előtt kipakolt lomokból a fémet, aztán egy furgonos "úr" jött, s megalkudtak, hogy mennyiért adják el a cuccost. Biznisz.
Nos a polgár lustaságán is múlik a dolog, ha megszerveznék a korrekt szelektív gyűjtést, ill. elszállítást nem válna szemétdombbá a környékük.
Mivel kis hazánk tőled távolabb lévő régióiban oly természetes a kukázás szinte irigylésre méltó vagy. Nálunk sportot űznek a sarokra kitolt kukák borogatásából, sajna a szolgáltató bezzeg nem dobja fel néhány laza mozdulattal (söprű és lapát minek is manapság) a szemetet...
Megjegyzés küldése