Vackor

Megrendítő, gyönyörű filmet láttam nemrégiben. Nem könnyed nyári szórakozás, inkább olyan megszólalni se tudsz utána-féle. Külön szépsége-nehézsége még, hogy feliratos, franciául beszélnek benne, szép franciául,  jólesik hallgatni.
Valós történeten alapszik, 96-ban hét francia szerzetest gyilkoltak meg máig sem tisztázott körülmények között a fundamentalisták egy algériai faluban. A szerzetesek a feszültség növekedésével tudatában voltak, mi várhat rájuk. Lett volna lehetőségük a menekülésre. E döntés meghozatalának folyamatát mutatja be a film érzékenyen, emberien, kérdéseket és válaszokat adva hűségről, helytállásról, hitről, emberségről.
A színészek úgy játszanak, hogy végig föl sem merül, hogy itt most színészeket látunk.

Többen néztük együtt, fiatalok, felnőttek, idősebbek, senkise bánta, hogy eljött.
Az Emberek és istenek cannes-i nagydíjat is nyert, Franciaországban négymillióan látták, de világszerte is sokan. Nálunk egyetlen, eldugott kis mozi játssza, mint annak idején a tiltott/félig tűrt filmeket...

Egyszer nézhető film - a szó jó értelmében - mert feszültségét, ívét a történtek ismeretében nehéz újraélni. Érdemes valakivel együtt nézni meg, hogy utána beszélgetni lehessen róla. Vagy velem :)