Vackor

A héten egyik reggel kivételesen a fölső buszmegállóhoz mentem, mert Boci kakaót csak az ottani boltban lehet kapni, és az hiányzott a tízóraimhoz. Álldogálok már a megállóban, jön a bolt fele egy néni, és széles mosollyal egyenesen hozzám lép:
- Szervusz! Megoperáltak, de már jól vagyok.
- Nagyon örülök, jó egészséget kívánok! – mondtam kedvesen, és fogalmam se volt, kivel beszélgetek. Pont jött a busz is, úgyhogy sose fogom megtudni, ki osztotta meg velem az örömét, de már megszoktam, hogy engem sokkal többen ismernek (meg), mint amennyit én.

Ugyancsak a héten, bent a városban megyek a buszon, egy fiatal férfi lép hozzám a felismerés örömével. Itt már jobb volt a helyzet, az arca derengett a táborból, de itt véget is ért emlékeim tárháza.
- Nagyon jó volt a tábor!
(Aha, nyertem.)
- Te fogod tanítani a mi kislányunkat is?
- Elképzelhető, hányadikos?
- Ó, még csak hároméves, de már készülünk!

Jó dolog itt falun lakni! :)