Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!
(Sík Sándor: Ember - részlet)
Ma megértettem valamit: nincs időnk rossznak lenni vagy nem szeretni, mert nem biztos, hogy megadatik jóvátenni vagy pótolni. Nekem eddig szerencsém volt, mindig jutott idő.
UPDATE - ahogy Bikfic szokta mondani (szombat este)
A filozofálás után jöjjön a valóságos napi élet. Sok tervezgetés, egyeztetés után végre minden összejött, és a kórusunk holnap, az ünnepi misén énekel és vendégeskedik újkáplánnál, a messzi városban. Én már régóta csak pártoló tagként kísérem figyelemmel a kórus életét. Mégis, ma most tettem le a negyedik telefont, hogy, ugye, jössz te is holnap, nálunk van hely a kocsiban, viszünk. Sose gondoltam, hogy egyszer főnyereményként sorsolhatnám ki magamat :)
Néha jólesik megtapasztalni a szeretetet.
Igaz, egy társunk minapi, váratlan halála miatt megrendült, jobban összebújó nyáj lettünk. Azt hiszem, minden halállal mindig kicsit jobbak leszünk, és amikor már egész jól állunk, na, akkor jön el majd a magunké. Jó is lesz most holnap kimenni, nem is szereplés lesz az, hanem alkalom, hogy a helyükre kerüljenek megfogalmazni sem tudott kérdések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése