Rossz érzés éjjel kettőkor fölébredni és elkezdeni gondolkozni az életen.
De az élet már csak olyan, hogy néha gondolkozni kell rajta.
(a "Nagy bölcsességek röviden" c. készülő könyvből idézve. Igényesebbek kedvéért megjegyzem: ez most nem vers, sőt nem is haiku ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Látod, nekem sokkal könnyebb éjjel kettőkor az élet milyenségén gondolkozni, mivel akkor még javában fent vagyok. Hja, nem kell másnap korán kelni, munkába menni...
Az életen valóban gondolkozni kell, nem rohanhatunk el minden mellett, mert az út végén már hiába a sírás...
Mindezt mosolyogva írom ám, én szeretek az életemen, sőt, a másén is elgondolkozni. :)
Bennem meg az filozófikus kérés ötlött fel a Duna partján sétálva és egy halat meglátva: Egyáltalán... hogyan kerültek a vizekbe a halak?
Bennem meg az, hogy remélem elmúlik, ami nem hagy nyugodni.
Szép álmokat, ezt kívánom.
Megjegyzés küldése