Vackor

A jó keresztény kenyéren és vizen böjtöl. Én kicsit módosítottam a menün: kalácson, vizen és choco mousse-n teszem.

Ugyanis nem mentem vissza anno a fogorvoshoz a befejező mozzanatra, mondhatnánk úgy is, az utolsó húzásra. Pedig mondta, hogy azt a bölcsességfogat ő ki akarja húzni, mert galiba kinézete van a mellette lévő fog alá nyúló gyökerével. Ő akarta, én nem, én győztem és csöndben eltűntem. (Nyugi, csak fizetés után :) Ennek úgy fél éve. Merthogy állítólag felnőtt ember vagyok, aki felelős, önálló döntésekre képes.

Fájdogált, de annak meg az a dolga. Aztán vasárnap este átvette az uralmat. Hétfőn nem tudtam elmenni, tegnap reggel nyitásra ott voltam. Amikor még a röntgen előtt, esélyt sem adva, közölte, hogy akkor most egy ülésben húz és a mellette lévő háromgyökerűt idegöli és előkészíti a gyökértömésre, és már adta is a görbe tűvel belülről az injekciót, akkor utolsó szavaimmal még beszóltam a hivatalba, hogy ma én talán nem.
A doktor úr még azzal biztatott, hogy ez a nagy és nehéz munkák közé tartozik, és láttam, hogy csillog a szeme.
- Negyven perc? - kérdeztem elhalóan és nagyon kicsi medvének éreztem magam.
Jól saccoltam, 42 percet töltöttem tátott szájjal, szemben volt egy falióra, amikor nem azt figyeltem, hogy éppen mivel támad, azt próbáltam siettetni.

Mostanra már csak az fáj, hogy mellékhatásként kicsit széttépte a számat, mert az ő keze nagy és erős, az én szájam pedig kicsi (bár ennek többen az ellenkezőjét állítják).

Ja, enni azt még nem tudok. És a beavatkozás, ami tegnap csak a fogaimra terjedt ki, mára érte el a lelkemet, így az most padlón van. Én meg bent :(

Medvebarlang..., mééééz...., alvás!