Munkahelyi csapatunk létszáma, szándékkal és szándék ellenére, az utóbbi időben erősen megfogyatkozott, épp ideje volt már, hogy mindenki számára egy búcsú-bulit tartsunk. Erre most pénteken délután került sor, valamennyiünk nagy szerencséjére itt, fönn a hegyen. Nekik azért volt szerencse, mert elkalauzoltam őket, ott, ahol már a madár se jár, nemhogy az autóbusz; nekem meg azért, mert utána én tíz perc alatt itthon voltam, a többiek meg akkor láthattak neki átszelni a várost.
Álmaim kertes házának csak egy hibáját fedeztem föl: az én házamban nem kéne, hogy belül is lépcső legyen. Meg, hogy ilyen fönt legyen... De egyébként!
A házigazda bajai születésű lévén, halászlé volt az ígért menü, mert állítólag a bajaiaknak vérükben van a halászlé főzés tudománya. (Ez, tapasztalataim alapján, igaz is lehet.) Volt olyan kolleganő, aki épp emiatt nem is jött el, mondván, hogy ő nem szereti a halászlét. Én se szeretem. Továbbra se fogom szeretni. De egyrészt a felnőtt embert az különbözteti meg a hisztis gyerektől, hogy mindenre talál megoldást, másrészt ez a halászlé tényleg ehető volt.
Először is gyönyörű volt! Az ilyenre mondhatjuk azt, hogy ínycsiklandozó látvány. Azon túl, a bajai halászlé nagy előnye, hogy az a tésztás variáció, mégpedig a híres gyufatésztás, tehát jól teliszedtem a bográcskámat sok-sok finom tésztával és arra hagytam rámerni a lét. (Kicsit többet adtak, mint szerettem volna, dehát kockázatok nélkül nem megy.) Hozzá puha, friss kenyér... A halászlé pedig jólesően forró volt, mert azt úgy kell enni. Egy baja volt csak (és ez most nem a város), ami meglepetésként és rosszul érintett: halíze volt!
Bár, ha jól meggondolom, ugyan, mit vártam?
A halhússal roppant intelligensen bántak. Az nagy tálakra volt kirakva, mindenféle haldarabok, rém ronda volt, és azt a használati utasítást kaptuk, hogy lehet a levesbe téve is enni, vagy utána külön. Arra nem tértek ki, hogy aki se így, se úgy nem akarja, az mit tegyen, és voltunk is annyian ott, hogy egy ilyen renitens hozzáállás fel se tűnt. Megúsztam! (Ellentétben a pontyokkal, harcsákkal és egyéb folyami szörnyekkel :(
Majd utána az elmaradhatatlan túrós csusza, tepsiben, remegősen, szalonnapörccel, nyammm....., hogy egy nagy klasszikust idézzek :)
És sütemény, és jóféle bor, mert, ugye, a hal úszni akar, és kifejezetten kerti idő. Ha az alkalom nem az lett volna, ami - bár a halászlé még ezt is jótékonyan elfedte - mondhatom, hogy várakozáson felül kellemesen éreztük magunkat.
11 megjegyzés:
Megnyugodtam, hogy nem maradtál éhen! :)
Először a képeket néztem meg és ott nem láttalak falatozni (persze, hiszen rendes medve evés közben nem fotóz), de így, hogy olvastam a beszámolót, mindjárt más! :))
És az a kéz mit csinál ott a bogrács fölött: éppen beleszór valamit, vagy éppen ki akar csippenteni valamit? :) (csak mert a publikum dokumentarista alkatú egyedei kíváncsiak a részletekre is)
Ezen én is gondolkoztam, mert úgy néz ki, mintha ki akarna venni valamit, de ki nyúl bele a forró levesbe?! :)
Igen, a kéz valóban úgy tett, mintha ki akarna venni valamit, de ez csak a türelmetlenséget jelképezte, amit oly ügyesen elkaptam :)
Volt is sikere a képnek :)
És hol van a többi kép???? Mert Borka azt írta, hogy megnézte a képeket. Én meg csak egyet látok itt. Már tűvé tettem az egész bejegyzést, de sehol a többi kép.
Hát, igen...
Ez engem is érdekelne: Hol van a többi?
Kedveseim, a magyarázat a következő:
1. A Picasa-fotótárhelynek, ahol a képeimet tartom, van egy olyan szolgáltatása, hogy aki rajongóként regisztrál egy albumhoz (hülye szó, de így hívja), azt automatikusan értesíti, ha az album új képekkel frissül. Mila a legelső alkalommal, az album felbukkanásakor megtette ezt, tehát ő mindig naprakész, még azokat a képeket is látja, amikről nincs szó a blogban, és ehhez még az én jóváhagyásom se kellett :)
2. Ahogy ez már többször is (nem) látható volt, azokat a képeket, amelyeken mások is szerepelnek, nem teszem ki a blogba, még az elérhetőséget sem. Ez történt ebben az esetben is, ezért nem találtatok a bejegyzésben semmi utalást, és ez továbbra is így lesz. A bogrács bekerült, mert azt nem kell attól félteni, hogy felismerhetik :)
3. Egyébként már több alkalommal felajánlottam a bejegyzésekben (most ugyan éppen nem), hogy aki látni szeretné a képeket, magánban írjon és megadom.
Ha én ezt tudom...
Többé egy mukkot sem szólok a képekről! Pszt. :)
Aha. Most már értjük. Ezt a rajongó izét nem ismerem. Ha a bográccsal találkozom az utcán, nem árulom el neki, hogy láttam a fényképét. :-)
Szerintem lehetne
kerty party
De még érdekesebb ty-nek ejtve.
.-)))
Igen :)
Még a ponty party-ra is gondoltam :)
Megjegyzés küldése