Vackor

Egy meglepő hírt teszek közzé: Vackor ötéves! Szinte én se akarom elhinni, de attól még így van. Lassan teljesen olyan, mint a gazdája, nemhiába egy hónapban születtünk :)

Hmmm..., mit kívánjak neki?

Aki kezdettől olvassa, bizonyára észrevette, hogy ez a blog már jó ideje nem rólam, nem az én életemről szól, még akkor se, ha velem történik. Vackor megtanult hallgatni. És aki ennyi emberrel, emberi sorssal kerül kapcsolatba, nem is tehet másként. Fölnőtt, fölnevelte a bizalom, amivel fordulnak hozzá.

Irkál könnyed semmiségekről, mert írni muszáj, az kódolva van bele, meg mert alapvetően egy derűs medve. Ez most már így is fog maradni, nem is ígérek mást, legfeljebb néha odabökök egy-egy verset :)

Talán olykor hosszabbak lesznek a szünetek, de eltűnni nem fogok, nincs is rá okom.

Írogatni kezdett egy kismackó, aki egyedül volt, és úgy érezte, muszáj elmondania, mi történik vele, muszáj megmutatnia magát, hogy látva lássanak. Eltelt öt év, szerzett ezzel (is) sok barátot, és mostanra elolvadt a kényszerítő érzés, hogy mindent megpróbáljon elmondani. Most már tudja, hogy ez az egész nem más, mint egy kismackó dörmögései :)

Akiknek így is jó, azokat várom szeretettel továbbra is.