Tömött reggeli busz, egy kisgyerek hangosan nyekergett. Teljesen megértettem, még az én szintemen is nyomasztó és levegőtlen volt a világ, pedig én nemcsak lábakat, hanem fejeket is láttam (élménynek ez se volt különb), nem úgy, mint ő a babakocsiban.
Az anyja zavartan, türelmetlenül próbálta csitítani, néhány ember idegesen, szemrehányóan nézett. Pedig szerintem csak irigyek voltak: hétfő reggel, szívünk szerint, mindnyájan hangosan nyekeregnénk.
De hol férne el ennyi babakocsi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése