Vackor

A múlt héten, egyik reggel, az egyik volt gyerekem nagymamája szólított meg a megállóban:
- Boldog vagy, ugye?

Bambán néztem rá, miért kéne nekem hajnali hétkor boldognak lenni, ráadásul ugye.

- Mert új kormányunk van - sugározta rám.
- Ja. Fogalmunk sincs, mi lesz velünk.
- Dehát ezért imádkoztunk!

Nem értette. Nem értettem. Nem szóltam semmit. Együtt szálltunk föl a buszra. Most magyarázzam el neki, hogy az összevont minisztériumba csak fele-harmada kell a mostani létszámnak? Hogy annyian kezdenek már maguktól pakolni-selejtezni, hogy már nem tudnak ládákat adni, csak zsákokat? Hogy minden bizonytalan? Azt se tudja, hol dolgozom.
Gondoltam, megkérdezem, hogy tanul a Bence.