Vackor

Hegyen jártunk, tavaszban, örömben.

Egy messzi faluban...

Megfényesedett a nap :)

UPDATE hétfő.
Kirándulni kétszer jó. Egyszer, amikor ott vagy a szabadban, napsütésben, jóbarátok közt, fölérsz a hegygerincre, nevetsz, énekeltek, elcsöndesedtek, imádkoztok, mert ez is mind belefér egy kirándulásba és látod, hogy mégiscsak szép a világ. Aztán hazafelé csak lerogysz a vonaton, és a végállomáson nehezedre esik leszállni.

Másodszor este jó, amikor érzed, hogy az arcodat kicsit megkapta a Nap, meg éjjel, amikor fölébredsz és minden porcikádat ólmosan, külön érzed, de ez olyan jóleső fáradtság, és reggel, amikor izomlázzal tápászkodsz föl, amit már régóta nem éreztél. És akkor arra gondolsz, hogy vagy gyakrabban kéne menni, vagy legközelebb el sem indulsz, mert rémes, mennyire eltunyultál. És, természetesen, elhatározod, hogy igenis gyakrabban, legalább nem a számítógép előtt töltöd a hétvégét is. Aztán odaülsz elé és leírod… :)

És már azon járatod az eszedet, hogy ebből az egész kalandból hogyan lehetne kiküszöbölni a hátizsákot? Mert anélkül egész elviselhető lenne. Végül is elég volna egy Balatonszelet a zsebedben..., na, jó, meg egy Sportszelet :)