Közben, azért, zajlik az élet. Megkaptam a szavazatszámlálási értesítésemet. Ez az igazi választás most más kategória, mint az eddigi népszavazásosdik. Akkor mindig fölhívtak és telefonon megbeszéltük, hova akarok menni, most simán megkaptam a beosztásomat, mégpedig a saját szavazókörömbe. Előny: hárompercnyire otthontól, még az úton se kell átmenni, csak befordulni a sarkon és elballagni a volt iskolámba. Ez nem lebecsülendő dolog hajnali negyed hatkor meg éjféltájban. Hátrány1: 90 %-ban ismerni fogok mindenkit, aki jön szavazni. Hátrány2: még annyi szabadságom se lesz, hogy elmenjek szavazni :(
Nagyon remélem, hogy nálunk nem lesz második forduló. És az is kiderült, hogy ilyenkor egy teljes ciklusra választanak meg az állam éber szemének, úgyhogy egészen 2014-ig nyertem el ezt a kitüntető bizalmat. Tudom, most jönni fog valaki, aki visszaidézi, hogy amikor először voltam, azt írtam, szép volt, jó volt, egyszer volt. „Drááágám, néha téved az ember…” – hát még a medve ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ez azér' nagyon nem jól van így! Pont egy számlálóbiztos ne tudjon szavazni?!
Akkor már megint nem fogalmaztam érthetően :(
Eddig ugyanis, amíg máshol voltam számláló, mint ahol szavazó, húsz perc séta oda, húsz perc séta vissza, ennyi volt a napközbeni szabadság. Most pedig annyi lesz, hogy az asztal mögül kijöhetek az asztal elé és leadom a szavazatomat. Csupán ezt sirattam.
Köszönöm, megnyugodtam.
Eccer rég, még a gimiben, egyik osztálytársam felelés közben megakadván, ezt mondta: tudom, mire gondolok! - csak mi nem tudtuk. Valahogy így van ez :).
Megjegyzés küldése