Vackor

(Állapotom lassan javul, de foghúzás elnapolva.)

Most olyanról mesélek, amit kevesen tudnak, és valószínűleg még kevesebbeket érdekel, de nem baj, aki akarja, ugorgyon.

Az, hogy Szenteste estéjén, éjszakáján háromszor születik meg a Jézus, minden faluban külön-külön, mert az úgy dukál, és az éjfélkor mondott éjfélit a plébános urak abban a faluban tartják, ahol laknak, hogy utána már csak beessenek az ágyba, mert reggel újra kell kezdeni a hármas körjáratot az ünnepi misékkel, az rendben van, ki lehet bírni, még a hangulata is megvan az egyes éjféli miséknek. De, hogy húsvét vigiliáján, nagyszombat este, kétórás szertartásokban háromszor is támadjon föl, na, az már nem megy, időben se, lelkileg se, fizikailag se és liturgiailag se helyénvaló. Ilyenkor kell segítséget keresni.

Idén mind a kettőnek szerencséje van, mert sikerült kisegítőket találniuk. Kisegítőket? Persze, nagyszájúan így mondják. Van káplánom! - büszkélkednek. Az egyiknél az egyetem dékánja, a másiknál a rektora, nagyhírű professzorok, vállalták el a szolgálatot, mennek el világvégi falukba, nemcsak a vigiliát tartva, hanem még a vasárnapi misét is. Ugyanis ezek a nagynevű tanárok nincsenek beosztva sehova állandó helyre, évközben megvan a misézőhelyük, és ilyenkor, húsvétkor, viszont legtöbbjük megy oda, ahol valóban szükség van a segítségükre. Mennek a fiatalokat helyettesíteni, kisegíteni, és ezt jó érzés látni. Na, ezért írtam le.

Persze, így is csak két falu lenne megoldva. A harmadik úgy lesz, hogy az önkormányzat buszával viszik át az embereket az egyik helyről a nagyobb templomba, és este onnan haza. Működik azért ez az ország, ha hagyják.