Vackor

Esti mese, a duruzsoló kandalló mellé, egy csésze forró teával és majszolnivalóval (a monitort tessék odahúzni).

Faluhelyen él még az a szokás, hogy az esküvőnek, a lagzi tartásának megvan a szabott ideje, az egyik ilyen időszak például a farsangi idő. Különösen is betartják az ilyesmit a világvégi falvakban, így hát káplán atya – augusztus óta először magukra hagyva saját falvait, (kibírják, hiszen néha napokig nem keresik a templomon kívül) – három napra hazahúzott unokahúgot esketni, a vőlegény pedig utcabeli szomszéd, tehát mindenképpen indokolt volt, hogy erre ő hazamenjen a messziből. Készült is rá nagyon, mert egész család, egész falu, vasárnap otthon ő tartja a nagymisét, jó néha megfürödni a szeretetben.

Itthon a sekrestyésnél hagyta a plébánia egyik kulcsát, bármi adódhat, legyen valakinél kulcs. Tegnap délután érkezett vissza, útközben épp azon gondolkodott, hogy először is el kell hányni a havat a kapuból, hogy be tudjon állni az udvarra, aztán gyorsan befűteni, hogy legalább estére már meleg legyen.
De lám, a kapubejáró szabad, a házba belépve jóleső meleg fogadja, a kályhában vidáman pattog a tűz, és körös-körül minden ragyog. Kitakarítva, letörülve, fölmosva, rendbe téve. Az asztalon sütemény, a konyhában friss vacsora odakészítve.

Az esti mise előtt még rögtön odament a templomban lévőkhöz: Angyalok jártak a plébánián?
Az asszonyok olvadtak, plébános úr olvadt, - a hó nem olvadt, azt el kellett lapátolni, hogy a férfiak is kivegyék a részüket a készülődésből. És ami a legjobb tényleg az egészben, hogy nem egy ember, nem egy család, a falubeliek fogtak össze, hogy hazavárják a papjukat. Félév telt el, néha keserves félév…, érdekes módon, pont a plébániafaluja a legnehezebben szelídíthető. De egy aggodalom megint kihúzható a listámból :)

(Tanulságok1: lehet tanulni, különösen pesti, fanyalgó, filozofáló, entellektüell keresztényeknek ajánlva.
Tanulságok2: Még sok ilyen élmény és nagy lesz a plébánia telefonszámlája. Dehát hazajönni jó, és elmesélni muszáj :)