Vackor

Nyilván mindenki arra készül már, hogy mikor írok élményteli beszámolót a sztrájk körüli hangulatról, távgyaloglásról, ilyesmikről. Készültem is erre, de bevallom, én ebből eddig nem sokat érzékeltem, békés azilumban élek itt a hegyen, máig tartott ki a legális itthoni munka. Szerencse, hogy év eleje van, a költségvetési tervezéssel remekül elvagyok. Azaz elvoltam, mert holnap már olyan fázisa következik, amihez muszáj bemenni, és mivel határidők vannak, nem vehetek ki szabadságot, sem fizetettet, sem pedig fizetésnélkülit, úgyhogy reggel túrabakancs és belevetem magamat az életbe. A hegyről lemenettel nincs is gond, azt meg szoktam tenni gyalog olykor sztrájk nélkül is, csak az onnan tovább kérdéses, át a városon.

De mindezen fontolgatást ma keresztülhúzta egy döbbenetes hír: a gitárosegyüttesből meghalt az egyik fiatalunk szénmonoxid-mérgezésben. Az egyik legkedvesebb, legkomolyabb lány, csellón játszott. Az OSZK-ban dolgozott könyvtárosként, nagyon szerette a munkáját, szívesen mesélt róla. A kezdet kezdetén gyerekem volt, mindvégig jó kapcsolatban maradtunk. Legutóbb vasárnap beszélgettünk hosszabban, az utcán találkoztunk össze. És ebből most egyszercsak, szívszorítóan, utoljára lett...

Sokasodnak a fényképek a nagyterem falán. Elment kórustagok, más közülünk valók, és most először, a fiatalok közül egy... De nem is biztos, hogy ki akarják tenni Orsi képét... ő még enélkül is közöttünk van.

Ma két faluban is gyászmisét tartottak. Már tudták mind a ketten, amikor beszéltem velük. Riadt, összekapaszkodó nyáj lettünk.