Muszáj írnom, mert fel vagyok háborodva. Reggelenként a rádiót szoktam hallgatni (a rádió nálam a Kossuthot jelenti), és ma épp a Bokros beszélt a szokott cinizmusával. „Tudomásul kell venni, hogyha valakinek az addigi képzettségét leértékeli a munkaerőpiac és a továbbiakban nincs igény a munkájára, akkor 55, de akár 60 évesen is új szakmát kell tanulni és azzal elhelyezkedni.”
Remek ötlet! Csak arról nem beszélsz, te… te….., hogy egy ennyi idős embert,a frissen tanult szakmájával, gyakorlat nélkül, ugyan hova vesznek föl?
Én kitanultam egy új szakmát 51 évesen, le is vizsgáztam belőle nagyszerűen, tetszett is, szívesen is dolgoztam volna benne, be is adtam a jelentkezésemet ide-oda-amoda, mentem állásinterjúra, ahová egyáltalán behívtak, és az első kérdés: mennyi gyakorlata van? Óóóóó, köszönjük – volt a válasz mindenütt, elnéző mosollyal.
Menjetek a fenébe!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése