Eddig a templomot aszfaltjárda vette körül és az volt az összekötő út is a plébániaépülethez. Régi volt, töredezett, fölpúposodott, bőven javításra szoruló. De remek aszfaltrajzversenyeket lehetett tartani rajta - a városmissziónak is nagysikerű programja volt - és a napközis táboroknak is biztos, nyugodt délutánja, ha egy halom krétával kitettük őket rajzolni.
Két ütemben, tavaly az egyik részét, most a másikat, sikerült felújítanunk. Most kis, sárga, négyzetalakú kőlapok vannak, tartós, elegáns, csúszásmentes, éljen. Mégis szomorúan néztem rá ma délelőtt:
- Itt nem lesz többet aszfaltrajzolás - mondtam csüggedten Zolinak.
- Az nem. Viszont amőbázhatunk.
Na, ezért szeretem őket :)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése