Vackor

Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sírhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyű vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik:
Elejtették már a hímet -
Üldözik a szarvas gímet.

Gím után ők egyre törnek
Puszta martján sós tengernek,

.......

... a Meótiszi-tengerig

.....

... s mint a villám,

fenn terem a mohos sziklán

(jaj, nem, ez az Öreg néne őzikéje)

.......

Zengő madár ágrul-ágra,

zengő ének szájrul-szájra...

A buszon ma reggel, a szomszéd ülésen, egy kisfiú mondta föl a verset a mamájának, de olyan halkan, hogy csak foszlányok jutottak el hozzám. Csak éppen annyi, hogy fölismerjem. Kénytelen voltam magam mondani. (Remek elfoglaltság reggeli buszozáshoz!) Ennyi jött össze.
És nektek?
Elindulnánk nyugodt szívvel az 5. bé-be? ;)