Ma reggel meghajolt nekem egy japán.
Nyargaltam a Duna-parton a villamoshoz, ő éppen fényképezett, nem akartam belecsörtetni a képébe, megálltam, megvártam. Észrevette, rám mosolygott azzal a jólismert, rejtélyes mosollyal, és szépen, előírásosan, ahogy azt szokták, meghajolt felém.
Én biccentettem a fejemmel, rávillantottam medvemosolyomat, és a kultúrák találkozása, valamint önnön udvariasságunk jóleső tudata bearanyozta a napunkat :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Persze hogy meghajolt.. érezte, mert
ferdeszemű (japán) mackó volt.. :o)Ha legközelebb találkoztok, nehogy fújd az orrodat, náluk az illetlenség. Hogy ők hogy fújják? Hát sehogy, csak szipognak, de azt sokat.. (innen nézve ez utóbbi meg neveletlenség).
Megjegyzés küldése