Vackor

Először azt hittük, megtaláltuk a megoldást: ha izolálódni akarunk a tömegtől, moziba kell menni!
A kezdés előtt jó tíz perccel csak mi ketten ültünk az egész teremben, és előre élveztük, hogy végre hangosan beszélhetünk is a film közben :)
Aztán a maradék időben azért öten még befutottak, és milyen a véletlen (és a pénztárosfiú), mindannyiunknak ugyanabba a sorba szólt a jegye! Két lány meg roppant értetlenül és felháborodva bámult, hogy ülnek a helyükön, úgyhogy inkább előbbre másztunk egy sorral, minthogy ott zsúfolodjunk. (A pénztáros a jegívásárlásnál ugyan kérdezte tőlünk, nem akarunk-e a kettes ülésre menni, ahol nincs karfa és egymás mellett ülhetünk, de nem akartunk. Nehezen szokjuk ezeket a Palacekat.)

Egy lájtos nyári filmet választottunk, mert amit kinéztünk, az új Dustin Hoffmann-film, arról kiderült, hogy filmdráma, és azt azért így augusztusban neee, olyankor nincs lelkünk. Szóval a Nászajánlat (nem tudom, miért írják kötőjellel a címet). Tipikusan egyszer nézhető film, az is csak vasárnap délben. A táj gyönyörű, mert Alaszkában játszódik. Vannak jó poénok is: Csavard már le a vasorrod, és parkolj le a seprűvel! - mondja a vőlegény. Meg vannak jó jelenetek. Meg azt mondja a lány: Én már elfelejtettem, milyen, amikor valakinek családja van.

Még jó, hogy ezt választottuk.

Különben tetszett :)