Nekünk (nekem) lassan már természetes, hogyha nyár van, akkor elmegy valaki. Így van ez most is. Káplán atyából lesz plébános, három falu gazdája. Igaz, messze lesz, 1 óra 20 perc busszal, de ennek most nagyon örül mindenki. Már egyáltalán annak, hogy épkézláb, egészséges, és hogy teljesül a vágya, mehet falura, a zöldbe, a csöndbe, az ottani másfajta közösségbe. Itt, a hegyen - ami egy külön világ a városban - élt, mint hal a vízben, de a mostani helyét, a zajos, forgalmas, nyüzsgő várost nem tudta megszokni. Ez a helyezés most értő, érző, jó döntés volt. Ráadásul a plébániafaluja sváb falu, majd megszeretik a nénik, húztuk is azzal, hogy jövőre már tekintélyes plébános-pocakja lesz, nem szégyenkezhet a falu egy ilyen nyurga, vékony pappal :)
Viszonylag közel lesznek az ikrek is, 40-40 km távolságra, tudnak majd törődni egymással. Én meg, a gyógypedagógiában használatos utazó tanár mintájára, bevezetem az utazó katolikus fogalmát. Merthogy most már a sokból egy se maradt Pesten. Dehát ez benne volt a pakliban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
És most már jogosan fog járni neki a szülőfalujában a "plébános úr" megszólítás, amelyet már ugye korábban megelőlegeztek. :-)
Igen :))
És micsoda pech, hogy pont emiatt idén nyáron nem tud hazamenni.
Hogy Te mikre emlékszel! ;)
Az Ecseri út sem volt messze:o), ez másik hely sem lesz. De jó hallani, hogy K. atya teljesen egészséges!
Megjegyzés küldése