Vackor

Jól megszívtam az idei táborral. Tavaly, mint az egyik – a tartalmi részért felelős – táborvezetőnek, külön szoba jutott, és saját csoportom se volt, hiszen valamilyen formán minden gyerek hozzám is tartozott.

Most pár hete jött az első telefon: - Alszol gyerekekkel?
És megnyertem az egyik kicsilány szobát, készülhetek esti mesékkel, takargatással, álomba simogatással, de én választottam őket, még mindig jobb, mint a vihogós kamaszlányok, ahol csak nyűg a felnőtt.

Aztán a múltkori tábormegbeszélés előtt letámadt a következő kérdés: Beoszthatlak csoporthoz?
Be, mit feleljek erre, furcsa is volt tavaly, hogy nem voltak saját gyerekeim. Úgyhogy sikerült elérni a se éjjele, se nappala állapotot, ráadásul a két csapatban csak nagyon szűk az átfedés, mivel a csoportok, ellentétben az egynemű, egykorú szobákkal, kor és nem szerint vegyes összetételűek A 8-9 fős csoportokat éppen ezért is családoknak hívjuk, középiskolás-egyetemista fiatalok vezetik őket (nagyon várt rang belenőni a csoportvezetésbe), de mindegyiknél van egy-egy „nagymama” vagy „ nagypapa” is felnőttből, hogy azért a józan ész se menjen teljesen szabadságra. No, ilyen nagymama leszek a Lépcsőknél.
Ugyanis a családok mindig a tábor alapgondolatához illő neveket kapnak, az idei tábor témája a templom lesz, készülve a magunk 70 éves évfordulójára. A templom egyes részeit, felszereléseit kapják névnek, lesz templomkapu, gyertyák, harangok, még két valami, meg mi, Lépcsők.

Majd a hét folyamán mindegyik családnak el kell készítenie – maga választotta módon - a címerét/jelképét/névadóját (csuda dolgok szoktak születni), eljátszani az általuk kitalált történetet, amiben a névadó a főszereplő, és elmondani a többieknek a maguk liturgikus szerepét, helyét. Már kezdem olvasni a szakirodalmat, nem rossz az a lépcső :)
Bár én a kapunak vagy a harangnak jobban örültem volna, de azt, persze, elvitték előlünk. Nem baj, megmutatjuk, mit tud a lépcső!