Vackor

És szavazatot is számoltam. Most nem volt semmi poénos, sőt, bekerültünk a rendkívüli eseményekbe is. Szavazópolgár rendetlenkedett, jegyzőkönyv, cirkusz, minden, de legalább ilyennek is részese voltam.
A mozgóurnázás pedig az emberi nyomorúság meglátogatása, parkinsonos meg mozgásképtelen öregek, akikben a szellem még pislákol, de a test már alig engedelmeskedik. És ők még a jobb sorsban lévők, hiszen van körülöttük család, amelyik még a szavazásukkal is törődik. A többi bizottsági tagok elkerülik a mozgózást, talán épp ezek miatt húzódoznak tőle, ugyanazon kettőnkre jutott idén is.

Még volt két érdekes megállapításom: igenis a ruha (is) teszi az embert, és a játékban éppen betöltött szerepe meghatározza az egész viselkedését. Mert egy sötét kosztümben eleve más a fellépésem (és az elfogadottságom), mintha farmer-pólóban lennék, de eszembe se jutott – mint ahogy a többieknek se – hogyha nekem a magyar állam fölesküdött megbízottja szerep jutott, akkor ne annak megfelelően öltözködjek, viselkedjek, létezzek azon a napon. Érdekes látni ezt az egész munkamegosztást, ahogy mindenki tudomásul veszi és eleget tesz az egy adott folyamatban betöltött/választott helyének.

Mi, szerencsére, nem unatkoztunk, messze az országos átlagot meghaladó, 67 %-os volt a részvétel, inkább nyelvlógás, mintsem láblógatás volt egész nap.
Aha, legközelebb is.
Mert utána egy napot még itthon is lehet lenni :)