Kisbalázst a mai nappal elhelyezték egy messzi városba, ma már el is költözött.
Nincs új.
Nem köszönt el tőlünk. Időt kell hagyni megnyugodni.
Ittmarad a mosolya, a lelkesedése.... és a döbbenet, hogy milyen súly a fiatalon kimondott igen. Törékeny kincs.
Zoli megvárt óra után és véges-végig lesétáltunk a hegyről. Esett az eső.
Ma vizsgáztak az elsőáldozók, a plébános atya vizsgáztatta őket. Tudtak, örültem.
Két hét múlva elsőáldozás.
Légy vele, Urunk, szemünktől elszakadt útján!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése