Éjjel csak épp egy óranézésnyi időre fölébredtem, örömmel konstatáltam, hogy még csak négy óra, hurrá, bőven lehet vissza, szem lecsuk, majd az édes álom pillangó képében… Ebben a félkómás állapotban egyszercsak hallom ám bentről, a szobából, hogy pity-pity, pity-pity – sms érkezett. Rögtön összeszorult a gyomrom – a kicsi mostani helyzetében, visszaemlékezve a másik betegségének a kezdetére, tudva a harmadik gyászáról, ismerve a negyedik gondjait – melyik az, mi történt, miért nem alszik ilyenkor? Naná, csoszogtam be a telefonért, meg se néztem, csak fölmartam és vissza az ágyba. Nyitom az üzenetet, lesem a feladót: Hívásértesítő szolgáltatását aktiváltuk, Pannon GSM
A nyű essen beléd! Negyed ötkor! Nem is kértem. Mi ez? Na, mindegy, telefon el a kisszekrényre, lámpa leo, paplan fülre, falnak, zuhanás… eltelik három-négy perc, pity-pity, pity-pity. Már csak sötétben nyúltam ki érte: Hívásértesítő…. Ha még egyszer elküldik; mire fölébredek, téhomos leszek. De csak kilenc után küldték újra.
Reggel viszont két mondat felülírta ezt az egész hülyeséget. Ma a Duna-parton azzal a villamossal mentem, amelyiken a konferálós vezető van. Mondja az egyik népes megálló előtt: Fogadjuk barátságos arccal a felszállókat! Hadd kezdődjön jól a napjuk!
Azok meg végképp nem értették, hogy egy csomó vadidegen miért vigyorog rájuk :))
Néha ennyi is elég egy napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése