Vackor

Jaj, micsoda éjszakám volt ma! Arra riadtam föl, hogy kopogtatnak. Először azt lestem a csukott szemem mögül. hogy a lépcsőházban nincs világos, nincs mozgolódás, nem onnan lehetnek; aztán meg azt, hogy mindehhez éjjel két óra van. És újra kopogtattak. Hirtelen a Sivatagi show ugrott be: a kopogó bogár, de az a Kalaháriban van, nem a zsákutcában. "Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, nagyot koppan"... - de nem kopogtat, ez meg kopogás. Ahogy élesedett az agyam, kezdett bizonyossá válni, merről jön a hang, egyértelműen nem az ajtó felől, hanem a hűtőszekrény irányából. Kopogtat a hűtőszekrény, kellett nekem kirámolni, tisztába tenni délután. Nagy ijedelmemben erőt vettem magamon és fölkeltem a helyzet tisztázására, hogy beszéljek a hűtővel. Persze, mire odamentem, már megszeppent, úgy hallgatott, mint akibe beléfagyott a szusz is. Pedig csak ő lehetett. Mondtam, hogy máskor nyugodtan bejöhet kopogás nélkül is, attól se ijedek meg kevésbé, ha egyszer csak ott áll a szobában, mint ettől az éjszakai ramazuritól. Biztos rosszat álmodott. Nekem viszont egy órába is beletelt, mire újra álmodni tudtam.
És naná, hogy ma is időre kellett kelni :-(