Vackor

Vasárnap, amikor búcsúztam el, volt egy meggondolatlan mondatom: Húúú, holnap nagyon korán kell kelnem, rorate lesz.
Ahogy kimondtam, már tudtam, hogy nem kellett volna, dehát nem zárhatjuk ki az életet, nem is akarjuk.
Éreztem a fájdalmát, ahogy megszólalt: - Én szívesen fölkelnék.

- Majd.... majd.... lesz még olyan advent - dadogtam, és tudtam, hogy bőgni csak utána szabad.

Advent van, csöndes, várakozó, még csak egy gyertyaláng parányi fényével...
Olyan hosszú az éjszaka, Uram!