Vackor

Mégse hiába jött velünk szombaton Kisbalázs kirándulni, csak megsejtett valamit, felszabadultabb lett azóta. Szeptember óta még sose használta ki az alkalmat - ami káplán atyával, újkáplánnal természetes volt - hogy az óráink közti szünetben, amíg a két teremben cserélődnek a csoportok, váltsunk pár fontos vagy éppen csak kedves szót. Ma odajött hozzám és félszegen mosolyogva nyújtott egy Pöttyös Pontot. - Neked hoztam, köszönöm a kirándulást - adta oda. Azért láttam, hogy még kicsit bizonytalan a dolog kimenetében, hogy a Pöttyöst vágom-e be vagy őt vágom ki. De azért tudta, hogy ez már nem igazi kérdés :))

Addigra már nyugodtak és boldogak voltunk, gyerek-rózsafüzér volt délután sok-sok gyerekkel, aranyosan, szépen imádkozták végig, beültünk közéjük, aztán ő átment papba, és amikor a végén, a szentségi áldásnál az összes gyerekkel kitérdeltünk az oltárlépcsőre, hát, szem nem maradt szárazon az egész templomban :) Ez volt az egyik cél, amiért ezt rögtönöztem, a másik, hogy kicsit megmozgassam a gyerekeket, mert már nagyon elmacskásodtunk a hosszú ülésben.
Azt hiszem, most nyerésre állunk a jó Istennél :D