Vackor

Azért ez csúcs! Beszélünk tegnap Kangával telefonon - sajnos, csak telefonon sikerült az ismerkedés, mert amikor találkozni tudtunk volna, én éppen Dunaújvárosban dekkoltam - és a kontinensnyi távolságból iderepült kedves, mintha mindig is barát vackoros, második kérdése: És Kisbalázs jól van? Belejött már?

:))))))))))))

Ha ez a gyerek tudná, hogy a fél világ neki drukkol! :D

(De rá is fér, és rá is szolgál, jófej (és jó pap) lesz belőle, megvan a magához való esze, szíve, lelkesedése, csak mi már túl türelmetlenek vagyunk, úgy akarjuk, mint egy filmben: nőjön föl azonnal! Már azért van sztorija, egyik este grafittizték az urnatemető falát, valaki kihívta a rendőrséget, azok meg becsöngettek a plébániára. Ő volt otthon egyedül, lement utánuk civilben, aztán, ahogy ma mesélte, necces volt, mert amikor ott álltam, láttam, a rendőrök méregettek, hogy én most hova is tartozom. De mondtam, hogy én vagyok a pap. :)

Más. Kár volt hallgatnom az időjósokra, annyira ígérték a meleget, hogy reggel visszaváltottam a dzsekit a ballonkabátra. Két eredménye volt: majd megfagytam, és a benti kulcsom a dzseki zsebében maradt. A villamosmegállóban láttunk egy nőt, külföldi volt, volt rajta egy vékony, rövid szoknya, egy vietnámi-szerű papucs és volt neki két, teljes hosszában mezítlába. Topogott azért eléggé. Mi már a látványtól is. Valószínűleg Grönlandból jöhetett, másról elképzelni se tudom.