szombat, augusztus 9

Tegnap történelmi fénykép készült rólam, nevezetesen egy kutya hajtja az ölembe a fejét és én vakargatom a füle tövét.Ilyen még nem volt, amióta világ a világ! Ugyanis én a kutyától állandóan és rettenetesen.

Négy-öt éves lehettem - méreten aluli medvebocs - amikor egy nagy német juhász, nyilván játszani akarván, rám ugrott és földöntött. Ma is élesen bennem van a kép, hogy hanyatt fekszem az utcán és magam fölött látom a kutyát. Azóta inkább át az utca másik oldalára. Ha pedig ismerősnél kutya van, oda én nem. Így tettem az unokanővéremmel is már másfél év óta, kellett neki beszerezni egy jószágot.

8-9 éves koromban édesapám úgy gondolta, hogy az ő lánya nem lehet ilyen, majd ő leszoktat erről, és elvitt egy kutyakiállításra. Estére szabályosan belebetegedtem a rettegésbe, magas lázam lett, nem jött be a kutyaharapást szőrével. Azóta hagytak békén félni.

De tegnap végül mindenféle biztonsági ígéretekre és unszolásra elmentem a vendégségbe. Már előre görcsbe volt a gyomrom, hogy mi lesz, ha belépek és rám ugrik a kutya. Naná, hogy így történt. Ezt túlélve, remegő lábbal bementem a szobába, leültem a kanapéra, a kutya nyomban fölugrott. Én rögtön fölálltam. Kutya lezavarva, én vissza, kutya újra föl, én megint fölpattantam. (Előző nap ugyanezt macskával és nyugággyal adtam elő Rákoshegyen.) Ez így ment egy darabig, aztán gondoltam, egy életem - egy halálom, csak nem esz meg, ha már így akar barátkozni, ülve maradtam. Az meg odajött, a lábamra tette a két első mancsát, az ölembe hajtotta a fejét és rám nézett a gyönyörű, okos, barna szemeivel. Kész, meg voltam főzve. Yorkshire terrier. Teljesen egymásba szerettünk. Puha, meleg, szuszog, és úgy fészkelte magát az oldalamhoz, mintha ezer éve ismernénk egymást. Az azért egy kicsit furcsa volt, amikor a nedves orrát is hozzám nyomta, de megtudtam, hogy akkor puszit ad. Meg kellett ígérnem neki, hogy jövök újra.

Miután a környező blogokban mindenütt (jogos) nyafogást látok az olimpia miatt, van egy jó hírem:

Itt az olimpia,
itt a
H
o
r
g
o
n
y
O
l
i
m
p
i
a

Holnaptól lehet nézni, aztán, hogy kik és milyen sportágakban versenyeznek, az majd kiderül a játékok során :)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Láthatnánk esetleg mi is azt a történelmi képet?

Vackor írta...

Hogyne, amint megkapom, beteszem ;)

Névtelen írta...

Mostmár biztos mackó-rokonok vagyunk, mert én is gyerekkorom óta kutyafélős voltam, vagyok. Az én esetemben a gyerekkori barátnőm (lehettünk 5-6 évesek) kezét kapta el a keritésen belül acsarkodó vadállat, mert Babi (mi tagadás) ingerelte az ebet. Aztán meg a vérző-lógó ujjával rohantunk bömbölve segitségért. Azóta kutya csak fotón, vagy úgyse..:o)

Vackor írta...

Ez már csak így van a medvéknél ;)