Vackor

Persze, hogy találkoztunk, mégha hajnalok hajnalán kellett is fölmenni miatta, szóval fél nyolckor. Nem igazán tetszik szakállasan, vagy csak szokatlan, de le is fogja vágatni, csak most egy kicsit játszik még. Nagyon-nagyon lefogyott, megkeskenyedett az arca is, most teljesen egyformák, mert az iker a vékonyabb. Meghúzta az út, az látszik rajta. De maradt olyan, mint volt, kevés beszédű, csöndes, komoly, most talán még komolyabb is. Nem volt se nevetés, se ölelés, semmi, mintha lélekben még nem ért volna haza. Amiért annyira féltettük, a rossz lába miatt, amivel vagy aminek ellenére végigjárta, nem használt neki, biztos megerőltette, látszik, hogy nehezebben jár, mint szokott. De ez majd rendbejön, ha pihen.
Most csak rohant, délelőtt még vissza kellett érnie, pénteken jön újra, akkor már csak hozzánk, akkor talán lesz idő kicsit mesélni is. Az új helyéről nem mondott még semmit, dehát mit is lehetne egy nap után?

Azért örülök, hogy láttam. Most, hogy olyan "marcona", szakállas, kicsit távoli, mégis talán most érzem a legközelebb.