Vackor

Még mindig meleg.

Este fölhívott újkáplán, kedves volt, örültem neki. Sokmindenről beszélgettünk, a maga dolgairól ugyan keveset mesélt, nem rendezkedett még el teljesen, lassan alakul minden. Kérdezte, mit szólok ahhoz, hogy a középiskolásokat és az egyetemistákat úgy adná át, hogy eljön az első órákra, és ő mutatja be az utódot. Nagyon jó ötlet, ezeknél a korosztályoknál már kell ennyire emberszámba venni őket, Kisbalázsnak is emberibb lesz így. Megtudtam azt is, hogy az ikert egy ragyogóan kimeszelt, friss plébániával, teli kamrával várták, nemhiába, az igazi falu.

Kisbalázs meg, szegény, nem hegyi pásztornak való, tombol a szénanáthája, el is fog tartani még, mert itt aztán csupa zöld minden és valami mindig virágzik. Mi eddig észre se vettük, hogy ilyen baj is létezhet, valahogy ez nem szokás errefelé, megszoktuk már, tavasztól őszig ebben élünk. Nem elég neki ez az egész újoncság...