Vackor

Ahogy idősödik az ember, egyre engedékenyebb lesz. Hat éve, káplán atyával, még egész sokáig húztam a magázódást, talán hónapokig is. Még újkáplánnal is sikerült tavaly szeptember közepéig. Tartottam volna tovább vele is, de ő aztán huszárosan megoldotta, az egyik megbeszélésünk közben, egyszercsak tegezve mondott valamit. Figyeltem, vajon nemcsak eltévesztette-e. De nem, mert egy következő mondatban megint. Na, az ötödiknél visszategeztem. Hát nem a francia etikett szerint zajlott, az biztos, de ő jólnevelt volt, nem sértett illemet, mert nem ő ajánlotta föl, ha már annyi eszem nem volt addig :)

Kisbalázzsal is feltett szándékom volt, hogy a tekintély megőrzése céljából hosszan magázódunk, aztán majd egyszer... De az eltelt egy hónap alatt felmértem, hogy már mesterfokra fejlesztette a mindenfajta megszólítást és állítmányt kikerülő beszédet, ahogy azt egy huszonéves fiatalember tenni szokta ilyen helyzetben. Ezt ugyan hallgathatom még jó ideig, belül kaján mosollyal (Zoli kifele is), csak láttam, hogy ez túl sok energiát von el az érdemi tárgyalástól, meg az is bonyolult, ha kettőjüknek mondok valamit. Aztán ma fölajánlottam a tegeződést, jön a tanév, annyit kell beszélnünk, egyszerűbb lesz így. Nagyon hálás volt és megkönnyebbült.
Megszólítani ugyan ezután se fog tudni, abban biztos vagyok, de legalább ép mondatokat használ.(Újkáplán lazán nénizett első perctől, a guta ütött meg, aztán már csak vigyorogva, amikor bosszantani akart, végül elhagyta, de az az uszkve két hónap is elég volt arra, hogy már mindenki így szólítson :)

Ha így folytatom, a következőnek már a bemutatkozáskor ajánlom föl. Elvégre most is csak 28 év van közöttünk :)