vasárnap, július 20

Na, innen már kifelé. Azt hiszem, ma fordult meg a betegség, ahogy nagymamám szokta mondani annak idején. A nap nagyobb részét sikerült ágyon kívül tölteni, de azért most már nagyon nézem, merre van. Dolgozásról szó sincs még holnap, a lakásból se voltam kint kedd óta. Holnap legfeljebb élőben megmutatom magamat az orvosnak.

Vasárnap este, leltár rendben, a fiúk a nemistudomén hányszáz km sugarú körből szépen bejelentkeztek, káplán atya személyesen is, mert templomba se tudtam menni, most már alhatok nyugodtan. Hogy ti is, egy esti mese:

Amikor újkáplánt május végén hivatalosan megkérdezték, hogy vállalná-e a plébánosságot, elmondta nekem az újságot. De megkért, hogy amíg bizonytalan a dolog, ne beszéljek róla senkinek. Nem beszéltem. Nehéz volt, mert akkoriban pont a plébániai napot szerveztük, sokszor Zolival ketten tárgyalva, sok-sok ötlettel, amiből egy csomónak a vége az lett, hogy azt majd inkább jövőre próbáljuk meg. Ó, de sokszor a nyelvem hegyén volt, hogy de kétséges az a jövő, ne halasszuk akkorra! Ha Zoli legalább valami utalást tett volna, hogy ő is így gondolja, akkor már puhatolózhattam volna, hogy mit tud vajon, de semmi. Kicsit csodálkoztam is, hogy neki nem mondta, dehát ő dönti el, kinek; azt viszont én döntöttem el, hogyha majd valóság lesz, akkor se árulom el Zolinak, hogy én már kezdettől tudtam, ne fájjon neki.

Így telt el több, mint két hét. Akkor egy alkalmas pillanatban - a plébániáról mentünk át épp a sekrestyébe, tán ha három percnyi út az egész - nekiszegeztem a kérdést újkáplánnak: Zoli tudja? - Persze, hogy tudja.
Megálltam, és csak néztem rá. Ő meg vissza, értetlenül.

Amikor átértünk, és véletlenül csak mi hárman voltunk ott, utána már ő nézett ránk, már nem is annyira értetlenül, mint inkább meghatódva.
- Tudod, hogy mi vagyunk a világ két legtisztességesebb embere? - kérdeztem Zolit minden bevezető nélkül.

Most őrajta volt az értetlenkedés sora.

- Te se árultad el, hogy tudod.

- Nem akartam, hogy fájjon neked, hogy én már tudom.

Aludjatok jól, álmodjatok szépeket, jó éjszakát, gyerekek!

Nincsenek megjegyzések: