Vackor

Úgyis fogyózni akartam. Már a tábor is levitt valamennyit, mondták is hazajóve, milyen jól nézek ki, lesülve, lefogyva, piros körmökkel, csak így tovább! Most garantáltan újabb másfél kiló, lassan már nem is leszek medveforma. Ha az állapotomat tekintjük, akkor meg inkább az őszi légyhez érzem magamat hasonlónak.

(Ez most nagyon magán, de mégis. Mert jó, ha az embert néha nemcsak a láz melegíti át. Újkáplán hűségesen küldi üzeneteit a távolból, hol Zolinak, hol nekem. Az állás 6:3 volt a javamra, Zoli féltékenykedett is, de aztán őt meg fölhívta, amit közös megegyezéssel ötnek számítottunk be, így az eredmény rögtön 8:6-ra módosult. Kedden is neki küldött, és azt nyilvánvalóan sejti, hogy elmondjuk egymásnak, hol jár, mi a legújabb hír, de azt valószínűleg nem gondolja, hogy teljes egészében, mert mindkettőnknek ír olykor egészen személyeset is. Az övé most így fejeződött be: Mackót küldd el a tornára és vigyázz rá!

És ha erre egy fiatalember Spanyolországban gondol, és a szűkre szabott karakterekbe beveszi...

A másik kajla meg jött, hogy most mi legyen, mert ő másnaptól a hónap végéig szabadságra készül: Mehet vagy maradjon itt vigyázni? Mondtam, menjen csak nyugodtan - és estére rögvest le is estem a lábamról. De már tudja, mert azóta fölhívott vigyázásilag... :))