Vackor

Nagyjából minden összekészítve, újkáplánnal megbeszéltem, hogy holnap este lekanyarodik hozzám és fölviszi autóval a cuccaimat, mert annyi minden jött össze: a kisbőrönd, a hálózsák, a számháborús doboz, a nagy maci, a bábuk, csomagolópapír, filcek, társasjáték, könyvek, papírok, és még, amit addig kitalálok, meg, ami jön telefonon, hogy nem tudnál-e hozni... Mi lenne, ha én lennék a tábor vezetője?

Ez egyébként a legnagyobb próbatétel az egészben, mármint, hogy ott vagyok és nem én vagyok a kapitány. Az ilyesmit általában nehezen viselem. Volt régen egy idős papunk, nem is él már, ő egyszer azt mondta nekem valami kapcsán, hogy én addig sose fogom jól érezni magam egy közösségben, amíg nem lehetek a vezetője. Akkor nagyon berzenkedtem ez ellen, azóta nagyon sokszor megtapasztaltam az igazát. De azóta sokkal bölcsebb medve lettem, megtanultam segíteni, együttdolgozni és alkalmazkodni, valamennyire. Annyira legalábbis, hogy már elég régóta elhívnak. Volt, amikor nem. Hát ilyen is ez a medve, azért a glóriát még nem kell odalátni a feje fölé, mert bizony, lecsúszik a fülére :)